|
|
Történeti kitekintésFölmerülhet a kérdés, hogy miért foglalkozunk a számítástechnika, ezen belül is az adatbáziskezelés történetével. Alapvetően azért, mert a folyamatok megismerése és megértése jelentősen segíti a jelen helyzet (és a várható közeljövő) jobb megértését. Általában és konkrétan egyaránt. Derek de Solla Price fejlődési modelljeA technikai fejlődés általános jellemzését adja Derek de Solla Price professzor. Felismerte, hogy a technikai fejlődés időbeli üteme általános esetben az ún. logisztikus görbével írható le. Ennek a görbének a hirtelen meredekké váló felfutását a piaci kereslet megugrása okozza, míg ellaposodását az adott technológia korlátja. Részletek itt. A hardver fejlődéseA számítástechnika, ezen belül is a hardver fejlődésének történetét komoly technikatörténeti megközelítésben legalább az ókorig vissza lehet - és kell - vezetni. Célszerűségi okokból azonban most csak az elektronikus számítógépek II. világháború utáni történetének áttekintésével foglalkozunk, avval is csak igen vázlatosan. Az elektronikus számítógépek első generációja elektroncsövekből épült föl, a fő feladat a puszta működőképesség megteremtése volt. Jellemző sebessége: 300 szorzás másodpercenként. A második generáció (kb. 1955-1965) már mai szemmel nézve is számítógépszerű: méretei emberi léptékűek, fogyasztása jelentősen lecsökken, megbízhatósága megnövekszik. Tranzisztorokból épül fel. Sebessége 200.000 szorzás másodpercenként. Háttértárak: lyukkártya és mágnesszalag. A harmadik generáció (kb. 1965-1974) már integrált áramköröket tartalmaz. Sebesség: 2 millió szorzás másodpercenként. Háttértár: ferritgyűrűs tár. A negyedik generáció (kb. 1971-től) nagy bonyolultságú integrált áramkörökből épül fel, jellemző sebessége 20 millió szorzás másodpercenként (és fölötte). Háttértár: mágneslemez. Az adatbáziskezelés szempontjából kritikus fontosságú elem a háttértár, viszonylag gyors blokkos szervezésű lemezegység nélkül nincs adatbáziskezelés. 1973-ban jelent meg az IBM 3340 típusjelű lemezegysége (35, illetve 70 MB, 25 msec átlagos elérési idő), a „winchester”, és adott jelentős lökést a (relációs) adatbáziskezelésnek. Részletek itt. SzoftverfejlődésA '60-as évek közepétől kerül előtérbe a szoftverek fejlődése, mivel a számítógépek ekkorra már eljutottak az üzembiztos, sorozatban gyártható szintre. Megvolt a működő „vas”, lehetett, mi több, kellett foglalkozni a szoftverrel, hogy legyen, ami működteti. 1964-ben jelent meg az IBM OS/360 nagygépes operációs rendszere (a System/360-hoz). Az évtized végére születik meg a UNIX operációs rendszer, egy máig tartó sikertörténet. A '70-es évek közepére már megjelennek az olyan lemezegységek, amelyek mind tárolókapacitásuk, mind sebességük alapján már általános célú érdemi munkára is alkalmasak. A '80-as évek elejétől indul a Microsoft, amelynek története elválaszthatatlan a személyi számítógépek sikertörténetétől. Egyeduralma a személyi számítógépek operációs rendszereinek piacán 1991-ben kapja az első hajlszálrepedést: ekkor indul útjára a Linux operációs rendszer. Részletek itt. A relációs adatbáziskezelés kialakulása, fejlődéseA relációs adatbáziskezelés kezdete - mint oly sok találmányé - nehezen köthető egy adott naphoz. Ha mindenképpen meg akarjuk nevezni a kezdetét, 1969-re tehetnénk. Ekkor jelent meg a témában az első tanulmány, Edgar Frank Codd, közismertebb nevén Ted Codd tollából „Derivability, Redundancy, and Consistency of Relations Stored in Large Data Banks” címen. Ebben a cikkében a matematikai relációk adatbáziskezelésben való alkalmazhatóságát tárgyalja egy IBM kutatási beszámoló keretében. Codd 1970-es tanulmányát is szokták még emlegetni mint első publikációt. Részletek itt. Adatkezelési módokAz adatkezelés is több fejlődési lépcsőfokon ment keresztül idő folyamán. A szövegszerű ismeretkezelési mód esetében semmilyen formai megkötést nem alkalmazunk, az ismereteket szabad szöveges formában tároljuk. A legközönségesebb szövegszerkesztővel is megvalósítható, könnyen kereshetők a benne szereplő szavak. De csak azok, hacsak nem kezdünk el címkéket rendelni a kötetlen formájú szöveg egyes részeihez. A kövekteő lépcsőfok az, amikor adatainkat táblázatos formába rendezzük. Ez nagymértékben csökkenti a tárolható adatokkal kapcsolatos szabadságunkat, viszont a tárolt adatok visszakeresése során számos többletet nyerünk. Gondoljunk csak a mai táblázatkezelők ilyenirányú alkalmazására: rendezés, szűrés stb. Ezt az állapotot valósítják meg az ún. állománykezelők. Ekkor az egyes állományok kezelését az általános célú kezelő végzi, de az állományok közötti esetleges kapcsolatok, továbbá a korlátok érvényesítése, a különféle ellenőrzések elvégzése a programozó „jóindulatára” van bízva. A harmadik lépcsőfok az igazi adatbáziskezelés. Ennek teljes értékű esete teljesen definitív: nemcsak az adatok szerkezete, de kapcsolataik, korlátaik, megszorításaik teljes egészét a kezelő tárolja és alkalmazza. Részletek itt. Előtérben a technika......háttérben az elmélet, a modellalkotás és a szabványok. Napjainkban még mindig (vagy egyre inkább) a technika szerepe látszik elsődlegesnek, a jó modellezési szemlélet, gondos tervezés, általában a megfontolt gondolkodás, sőt annak támogatása is a háttérbe szorul. (Vagy sosem is volt előtérben?) Egy hasonlattal élve: egy mai rákoskeresztúri sírkövesnek olyan technika áll a rendelkezésére, amelyről Michelangelo nem is álmodhatott annak idején. Ennek ellenére úgy tűnik, a "termék" minőségét mintha nem elsősorban a rendelkezésre álló technika határozná meg elsősorban, hanem az azt kezelő ember. Az összehasonlítás indokolt: hiába a legjobb adatbáziskezelő, hiába a nagy teljesítményű gépek, ha az adatmodell rossz, mert az alkotó ember nem állt helyzete magaslatán. Mivel az információs rendszerek, illetve az azok alapjául szolgáló adatbázis minősége áll vagy bukik az adatmodellezés jóságán (más, nem elhanyagolható tényezők mellett) és mert a jelenleg meglévő eszközök is tökéletlenek, az ember szerepe felértékelődik. A technika hiányosságait a (szak)embereknek kellene pótolniuk. "A rendszerek és az illesztőegységek elkészítése, működtetése és karbantartása gyakran drágábbak mint kellene. Az is előfordul, hogy inkább korlátozzák az üzletmenetet mintsem segítenék azt. Ennek egyik fő oka, hogy az alapul szolgáló adatmodellek minősége szegényes." [F4319 p. 7.] "...fényévekkel vannak elmaradva a jelenlegi eszközök egy ideálisnak nevezhetőtől: ráadásul indokolatlanul, hiszen nem O(N)-ben kell prímet találni vagy valami hasonló problémát leküzdeni hozzá. (...) Még az sem megoldás, ha minden jelenlegi eszköz spéci okossága egybegyúrható lenne. Valahol az ipar is felelős, hogy ilyen szintű gányolás tapasztalható a világban..." [F4304] Lásd még (a teljesség igénye nélkül):Raffai Mária: A hazai számítástechnika története. Alexander Alapítvány, 2005. (pdf Raffai Mária honlapján), helyben itt Markó Tamás: A számítástechnika története jegyzet, |
|
||||||||||||||||||||||||||||||
MegjegyzésNincs, de még lehet :) |
| impresszum |
