|
|
Történeti kitekintésA hardver fejlődése1946-ban kezdődött a BINAC tervezése. Ez volt az ENIAC után a második amerikai gép, 1950-ben helyezték üzembe. 1947-ben fogtak hozzá az UNIVAC elkészítéséhez a Népszámlálási Hivatal számára, és 1951 márciusában készült el. Az IBM elkezdi számítógépes programját. 1948-ban készült el az EDVAC (Electronic Discrete Variable Automatic Calculator) melynek építésében részt vesz Neumann János is.
Neumann János és az EDVAC, Neumann könyvének borítóján 1956-ban az USA-ban hivatalosan már 44 gyártót jegyeztek. Már ekkor az IBM a legfontosabb, és hamarosan az USA, sőt a világ legnagyobb számítógépgyártója lett. 1951-től Neumann János is tanácsadójuk volt. 1958-ban építették be kapcsolóelemként a rövid élettartamú elektroncső helyett a már 1948-ban feltalált tranzisztort, és ekkor alkalmazták a ferritgyűrűs tárat memóriaként. A tranzisztorokkal nagyságrendekkel nőtt az üzemeltetés biztonsága, lényegesen csökkent az energia fogyasztás és persze a gép mérete. Ezek a gépek az 50.000-200.000 művelet/másodperc sebességet értek el, térfogatuk szekrény méretűre csökkent, azaz mai fogalmak szerint is kezdtek számítógépre hasonlítani. Ettől kezdve számítjuk a második generáció megjelenését.
A Digital Equipment Corporation PDP-7 számítógépe (gyárották: 1964-69). A képen a 115-ös sorszámú gép látható, amelyet az osloi egyetemnek készítettek 1966-ban 1960: Az Internet „őstörténete” elkezdődik. A nukleáris világháború lehetősége miatt olyan hálózat tervezését tűzték ki célul, amely akkor is működőképes marad, ha egyes részei megsemmisülnek, mivel nincs központi szerepű kiszolgáló gép. 1970: ARPANet: A működő (katonai) hálózat, négy egyetem részvétele (University of Utah; Stanford University; University of California, Los Angeles; University of California, Santa Barbara). 1971: Intel 4004 mikroprocesszor. Az Intel első mikroprocesszora. 108 kHz órajel. 1972: Intel 8008 mikroprocesszor. Teljesítménye a 4004-nek duplája. A Mark-8-as gépben (is) használták, ez tekinthető az otthoni számítógépek ősének. 1972: Már 40 tagú hálózat van. Működik az email, az ftp (fájlátvitel), a rlogin (távoli gépre bejelentkezés). 1973: Az IBM bejelenti a 3340 típusjelű lemezegységet, amely forradalmi újításokat tartalmazott (író-olvasó fej távolsága az adattároló felülettől másfél nanométerre csökken, emiatt muszáj légmentesen lezárt térben üzemelnie, nem érintkezhet a gépterem levegőjével, mint a korábbi, cserélhető lemezegységek). Egy kisebb és egy nagyobb kapacitású változatát gyártották, ezek tárolókapacitása 35, illetve 70 MB volt, 885 KB/sec adatátviteli sebességgel és 25 msec átlagos elérési idővel. [F4328] Azaz mondhatjuk, hogy az elmélet - ekkor még - megelőzi a technikát. Az IBM korábbi, 3330-as lemezegységét 1970 nyarán jelentették be. A korábbi lemezegységek, mint pl. az IBM 2311 7,25 MB tárolókapacitású volt lemezcsomagonként. [F4330 pp. 29-31.]
Az IBM 3340 lemezegysége 1974: Intel 8080 mikroprocesszor. Az első PC, az Altair processzora. Összerakható készletként több tízezret adtak el belőle. 1978: Intel 8086-8088 mikroprocesszor. Az IBM PC XT processzora. l. Megjegyzés alant 1982: Intel 80286 mikroprocesszor. Az ún. AT processzora. Ilyen processzorra épülő gépet Magyarországon is gyártott a Videoton a '80-as évek második felében. 1985: Intel 80386 mikroprocesszor. 275.000 tranzisztora kb. százszorosa a 4004-esének. Az első 32 bites, többfeladatú (multitask) Intel-processzor. Ezt a multitask képességet akarta tanulmányozni annak idején egy finn egyetemista: Linus Torvalds. Ebből a tanulmányozásból indult el a Linux. 1987-ben az IBM PS/2 és az IBM AT-386 modellhez jelent meg a 3.30 DOS-verzió. Az 1,44 MB-os 3,5”-es lemezt és a „nagy” winchestereket is támogatta, de a partíciók mérete nem lehetett nagyobb 32 MB-nál. 1989: Intel 80486 DX CPU mikroprocesszor. Matematikai co-processzorral egybeépített 386-os. Órajele 33-100 MHz. 1990-es évek eleje: a hálózatok gyors növekedése, nemzetközi elterjedése. Kiterjedt magánhasználat. Kereskedelmi tevékenység megindulása. 1993: Intel Pentium mikroprocesszor, 100-200 MHz órajel. Bővülő utasításkészlet a multimédia irányába. 1995: Intel Pentium Pro mikroprocesszor. A Pentium gyorsított, cache-memóriával ellátott változata. (5,5 millió tranzisztort tartalmazott.) 1997: Intel Pentium II mikroprocesszor. MMX, azaz multimédiás kiterjesztésű technológia a hatékonyabb hang- és képfeldolgozás érdekében. Evvel a processzorral már filmet is lehet nézni. Kb. 256 MHz órajel. (7,5 millió tranzisztor.) 1998: Intel Pentium II Xeon mikroprocesszor. Közép- és csúcskategóriás szerverek ill. munkaállomások számára tervezett változat. Lehetségessé válik egy gépbe több processzor beépítése. 1999: Intel Celeron mikroprocesszor. Az előzőnek a tömeg-változata, valamivel olcsóbb és kisebb teljesítményű (csökkentett cache). Kb. 300-600 MHz órajel. 1999: Intel Pentium III mikroprocesszor. 70 új gépi utasítás a háromdimenziós képműveletek, hangfeldolgozás és egyes internetes alkalmazások érdekében. Az órajel eléri a 800 MHz-et. (9,5 millió tranzisztor, 0,25 mikronos technológia.) 1999: Intel Pentium III Xeon mikroprocesszor. Az előző módosított változata, több (jobb) cache-memóriával. 2000: Intel Pentium 4 mikroprocesszor. Valós idejű képfeldolgozás, kiváló minőségű filmlejátszás. 1,5 GHz órajel. Megtörténik az első érdemi lépés a gép sebességének érdemi növelésére: Intel a rambus memória 800 MHz órajellel működik, szemben az eddigi 100-133 MHz SD memóriával. (42 millió tranzisztor, 0,18 mikronos technológia.) 2001: Intel Xeon mikroprocesszor. Két- és többprocesszoros gépek számára. A P-III Xeon-nál 30-90%-kal nagyobb teljesítmény. 2002: Intel Itanium mikroprocesszor. 64 bites, teljesen új architektúrával, igen számításigényes feladatokra. 2003: Intel Pentium 4EE (extreme edition), 2 MB cache. 2004: Intel Pentium 4E (Prescott), 3,2 GHz; Intel Pentium 4F (Prescott) 3,2-3,6 GHz. A technológiai korlát miatt a fejlődés súlypontja áttevődik a többmagos processzorokra, illetve a PC-k sebességének szűk keresztmetszeteire, tipikusan a memória sebességének növelésére. Lásd még (a teljesség igénye nélkül):Neumann János: The Computer and the Brain (Silliman lectures at Yale in 1957; published in 1958) Gulyás Sándor: 50 év az adattárolás történetében, avagy miért winchester a winchester? In: Kék Rózsa - az IBM Magyarország ügyfélmagazinja, 2006/4. |
|
|||||||||||||||||||||||||||
MegjegyzésEz a típus volt az első PC, amelyet használtam 1985-86-ban. 4,7 MHz órajel, 10 MB (!) merevlemez, 640 KB - kilobyte! - memória, 5,25” floppy 360 KB hellyel. Floppyról a dBASE-III-at kb. háromnegyed perc alatt töltötte be. Ez akkor, a Commodore-ok szalagos egységéhez, de még floppyjához képest is fantasztikus sebesség volt. Többen használtuk, és valósággal tériszonyunk volt az óriási és villámgyors (akkori szemmel) merevlemezén. Azért apránként ez a lemez is meg tudott telni, csakúgy, mint a mai 1 TB-os lemezek, olyankor takarítottunk... |
| impresszum |
