ELEJE Mindennapok Alapfogalmak Történet Relációs kezelés Adatmodellezés Modellezési technikák Fejlesztés Üzemeltetés Biztonság Minőség Jog Etika		Adatmodellezés Adat, adatbázis, információ Idézzük fel az adat és az információ fogalmának lényegi különbözőségét, valamint az adatbázis és az információs rendszer fogalma közötti különbségeket is. Az adatbázisban adatokat tárolunk, azért, hogy annak alapján információhoz juthassunk (meg persze ügyvitelgépesítési okokból is). Ennek sikeressége két körülménytől függ: a rendelkezésünkre bocsátott adatoktól (mint értelmezhető közléstől) és meglévő ismereteinktől (mint bármiféle értelmezés előfeltételétől). Egy adatbázis minőségét avval mérhetnénk, hogy milyen mértékben teszi lehetővé az adatok "rendelkezésünkre bocsátását" azok értelmezését hatékonyan elősegítő módon. Tekintsük át legalább vázlatosan a folyamatot, ismét csak Halssy Bélára hivatkozva. 1. Fogalomalkotás "Az a jó adatféle, ami nincs" - írja Halassy - "...ha nem alkalmazzik például a Cikk-rövid-megnevezése adatot, akkor azt nem kell rögzíteni, validálni (ellenőrizni egyediségét, a teljes megnevezésnek való megfelelést), tárolni, kezelni stb. Nem foglal helyet a papíron, nem kerül pénzbe és nem viszi az időnket." Igaza van. Az adatmodell jósága c. részben láttuk, hogy a jó adatmodell előfeltételszerű tulajdonságai az érthetőség és az egyértelműség. Ebből következik, hogy amikor adatmodellt készítünk, kiemelt gondossággal kell eljárnunk a használt fogalmak megalkotásakor és elnevezésekor. Egy videotéka esetében - példának okáért - alaposan el kell gondolkodnunk olyasmi kérdéseken, hogy a téka tagjai vajon filmet kölcsönöznek-e esetleg inkább kazettát vagy dvd-t. Esélytelen ugyanis minden további munka, ha az abban részt vevő szereplők nem pontosan ugyanazt értik ugyanazon elnevezések alatt. És ebből a szempontból mindegy, hogy melyiküknek van vagy nincs benne igaza. 2. Egyeztetés, dokumentálás Mivel egy informatikustól sem lehet elvárni, hogy az élet minden (bármely) területét teljes elméleti alapossággal és számottevő gyakorlati tapasztalatokkal ismerje, múlhatatlanul szükséges, hogy az adott területet jól ismerő kollégák egy részével legalább részletes eszmecserét folytasson, a kezdeti állapotfelmérés első eredményeit gondosan dokumentálja, majd ennek alapján széleskörű egyeztetést folytasson. Ilymódon esély van arra, hogy napvilágra kerülnek olyan egyéb szempontok is, amelyek különben csak később vagy egyáltalán nem válnának világossá, megnehezítve a későbbi eredményes munkát. 3. Adatábrázolás, -szerep Ha az előbbi két lépésben véglegessé vált az új fogalom neve, pontosan és részletesen leírt tartalma, meghatározott az értékkészlete, még meg kell vizsgálni, illetve el kell dönteni az ábrázolását és szerepét. Például a páciens neme - nyilván - vagy csak férfi, vagy csak nő lehet, de ezt számos módon lehet ábrázolni ('férfi', 'nő'; 'F', 'N'; 1, 2 stb.). Az adatszerep tisztázása annak eldöntését jelenti, hogy az adott adatelem leíró jellegű-e, avagy azonosítóként fogjuk használni. Előbbi esetben tisztázandó, hogy mi lesz az azonosítója, utóbbi esetben pedig biztosítani kell értékeinek minden körülmények közötti különbözőségét. A fogalom akkor válik adattá, amikor mind a négy dimenzióját világosan és pontosan meghatároztuk. 4. Adatmodellezés Az adatmodell fogalmáról már volt szó. Ismétlésképpen: Az elemek és azok kapcsolatainak, viszonyainak megállapítása a modell szerkezetét adja. A szerkezet mellett nem szabad megfeledkezni a korlátokról sem, az adatmodellnek ugyanis van egy korlátvonzata is. Ennek két következménye van. Az egyik: egy adatbázisból csak olyan nézet generálható, amely levezethető a globális szerkezetből, példának okáért nyilván nem lehetséges az adott tárgyból felmentést kapott hallgatókat kilistázni, ha a modell nem tartalmaz semmilyen, felmentésekkel kapcsolatos ismeretet. Azaz az adatmodell mint szerkezet meghatározza a lehetséges kimeneteket. A korlátok és összefüggések pontos meghatározása pedig nemcsak a helyes és logikailag ép adattartalmat biztosítja az adatbevitel ellenőrzésével, hanem a lehetséges bemeneteket is meghatározza. Például egy videotékából addig nem lehet kölcsönözni, amíg be nem iratkozott, taggá nem vált az érdeklődő. 5. Adatkonverzió Egy adatbázist ritkán kezdenek el teljesen üres állapotában használni. Ha van korábbi változata, annak adattartalmát az új változatba mindenképpen át kell tölteni. Ha nincs, általában akkor is van jó néhány olyan adatféleség, amelyet alapadatként előzetesen be lehet, sőt célszerű tölteni az adatbázisba, az érdemi használatot megkönnyítendő. Például ha ügyfeleink az egész országból érkezhetnek, célszerű lehet a településeket és irányítószámaikat előzetesen, ellenőrzött forrásból betölteni az adatbázisba. Képzeljük el, mi lenne a multiszuper-hiperdiszkont megnyitásakor, ha mind a negyvenhatezer áruféleség nevét és egységárát a pénztárnál az első blokkolás alkalmával kellene rögzíteni. Az alapadat-feltöltés azonban nem történhet ötletszerűen, hanem csak a szerkezet és a korlátok által meghatározott, illetve megengedett módon, vagyis a precedenciaterv alapján. Nem lehet, pontosabban nem érdemes előbb az ügyfelek címeit betölteni, majd utána a települések és irányítószámok adatait, mert akkor még külön ellenőrizni kell az irányítószámok (ill. településnevek) helyességét. 6. Bizonylattervezés Dacára az "információs társadalom", "digitális országút" "virtuális valóság" stb. reklámszavaknak, az esetek nagy többségében még ma is papírbizonylatokon alapul az ügyintézés. Ez önmagában még nem volta probléma. A probléma az, hogy a papírbizonylatok többnyire tartalmilag és formailag is előnytelenül szerkesztettek, rosszak, hibásak. Redundáns adatmegadást várnak el, együtt szerepeltetnek olyan adatelemeket, amelyek az adatbázisban nagyon is különfélék, illetve számos különböző helyen az adatbázisban összetartozó adatokat stb. Formailag is hibásak, mákszemnyi helyeket jelölve betűnként, miközben az ügyfél még a nyomtatott nagybetű fogalmával sem biztos, hogy tisztában van. Ezeknél súlyosabb probléma, ha az adatmodellezés során szolgai módon másoljuk a már létező papírbizonylatokat. Logikailag az adatmodellezés után, annak alapján lehetne és kellene a bizonylatokat megtervezni, szükség esetén a létező bizonylatokat áttervezni. A bizonylattervezést akár külön szakmának is tekinthetnénk, de az ergonómiai szempontok hangsúlyozott figyelembe vétele elengedhetetlen. (L. Parkinson, 1983., pp. 165-169.) 7. Adatbevitel, -ellenőrzés A képernyőn megjelenített űrlapokon történő adatbevitel ugyancsak a gondos bizonylattervezés fontosságát hangsúlyozza, hiszen maga is bizonylat, űrlap. Ezen túlmenően az adatbevitel során döntő jelentőségű a bevitt adat ellenőrzése. Ez történhet gépi úton, a gondosan definiált korlátok érvényesítésével. A gépi úton nem, vagy csak aránytalanul nehezen megoldható ellenőrzésekre szolgálnak az adatszabványok. Ezeken túl pedig van az adatbevitelnek, illetve -ellenőrzésnek egy üzemeltetési vonatkozása is: módszeresen ellenőrzése annak, hogy az adatbázis valóban helyes adatokat tartalmaz, ide értve az adatbázis szerkezeti épségének szükséges ellenőrzését is. 8. Adatkimenet A szelektív adatkezelés eredményének megjelenítése ugyancsak egyfajta bizonylat, történjék akár képernyőre, akár papírra, tehát a bizonylattervezési követelmények itt is érvényesítendők. Az eredmény "tálalási módja" nagymértékben befolyásolja az új ismerethez (információhoz) jutás lehetőségét. Gondoljunk például a célszerű csoportosítás jelentette előnyökre. ha mondjuk behajtatlan követeléseinkről próbálunk tájékozódni: nyilvánvaló, hogy nem a név szerint ábécé sorrendbe rendezett lista lesz a legcélravezetőbb kimenet. Lásd még (a teljesség igénye nélkül): Parkinson, C. Northcote: Parkinson törvénye, vagy az Érvényesülés Iskolája. Harmadik kiadás, Minerva, Budapest, 1983.
		Vélemény Nincs és nem is lehet.

impresszum