|
|
Relációs adatbáziskezelésTörténeti kitekintésA '70-es években, a kezdetekkor az adatbázistervezés, illetve az adatmodellezés igen fontos volt. Egyrészt azért, mert az akkor rendelkezésre álló technika igencsak szűk keresztmetszet volt: mágnesszalagos háttértárral nem igazán lehet adatbáziskezelést csinálni, relációsat meg végképp nem. Az IBM 1973 márciusában jelentette be az IBM 3340 lemezegységet, amely forradalmi újításokat tartalmazott (író-olvasó fej távolsága az adattároló felülettől másfél nanométerre csökken, emiatt muszáj légmentesen lezárt térben üzemelnie, nem érintkezhet a gépterem levegőjével, mint a korábbi, cserélhető lemezegységek). Egy kisebb és egy nagyobb kapacitású változatát gyártották, ezek tárolókapacitása 35, illetve 70 MB volt, 885 KB/sec adatátviteli sebességgel és 25 msec átlagos elérési idővel. Azaz mondhatjuk, hogy az elmélet - ekkor még - megelőzi a technikát. Az IBM korábbi, 3330-as lemezegységét 1970 nyarán jelentették be. A korábbi lemezegységek, mint pl. az IBM 2311 7,25 MB tárolókapacitású volt lemezcsomagonként. [F4330 pp. 29-31.] Tárgyi feltételek híján, vagy azok nagyon szegényes volta esetén mindenképpen az elmélet lesz az elsődleges - nincs más lehetőség. Ugyanezért lesz (volt) igen fontos a minél gondosabb tervezés, hiszen az erőforrások igen szűkös volta a legkisebb pazarlást sem tette lehetővé. Nem véletlen tehát, hogy Codd ennyire megalapozott, ennyire részletekbe menő módon dolgozta ki az adatbáziskezelés relációs elméletét, és ugyancsak nem véletlen, hogy az adatmodellezés területén is igen korán elvégezték a máig ható alapozást - Chen már említett tanulmánya az egyed-kapcsolat (E/R) modellről 1976 márciusában jelent meg. Míg azonban az adatbáziskezelők működési elve - relációs alapokon - kidolgozható, sőt kidolgozandó tisztán elméleti alapokon, matematikai és logikai megfontolások alapján, addig a hétköznapi értelemben vett és a hétköznapi igényeknek megfelelő adatmodellezés már sokkal kevésbé. Michelangeloval példálózva: bármilyen szerszámot a kalapácstól a sarokköszörűig meg lehet és kell tervezni, hogy az gyártható (és használható!) legyen. Viszont általános eszközt és módszert adni arra, hogy egy tetszőleges kőtömbből hogyan lehet tetszőleges szobrot csinálni, már jóval nehezebb - de inkább lehetetlen. (Dacára a Michelangelonak tulajdonított mondásnak, miszerint minden kőben benne van a szobor, csak a fölösleget kell lehántani róla.) A '80-as években történtek kísérletek Chen egyed-kapcsolat modelljének a kiterjesztésére. Közben a hardver fejlődése jelentősen meggyorsult. 1980-ban jelentették be az IBM 3380 közvetlen elérésű háttértárat, amely jelentős teljesítménynövekedést mutatott a korábbiakhoz képest. Tárolókapacitása négyszerese a korábbiaknak (2,5 GB), átviteli sebessége pedig duplája a korábbinak (3 MB/sec). [F4332] 1981-ben jelent meg az IBM PC [F4331] és evvel már a személyi számítógépek sikertörténete kezdődik. A hardver fejlődése ugrásszerű, egyre kevésbé jelent korlátot. Az általános szoftverfejlődésben eljutunk az objektum-orientált programnyelvek megjelenéséig. A rákövetkező évtizedben az adatbázistervezésben egyre inkább megjelennek az ipari szempontok, az adatbázisszerkezet transzformációja, a minőség mérése. Ekkortól számíthatjuk az objektum-orientált modellezési eljárások megjelenését is. Az évtized elején több tucat modell-leíró nyelv létezik. A Booch, Jacobson és Rumbaugh által kidolgozott UML (Unified Modeling Language) 1997-ben válik az objektum-orientált modellezés szabványos eszközévé. 1976-ban az IBM-nél a SEQUEL Codd, Chen és Date munkásságának eredményeként jelenik meg. Ez lesz később az SQL (Structured Query Language). [F4272] Szabványosítási folyamatának főbb állomásai: ANSI (1986), ISO (1987) csak az alaputasításokra vonatkozóan. Az előfordítók és dinamikus SQL utasítások szabványosítása: ISO 9075:1989. Az ISO 9075:1992 (SQL2) már a bővített adattípusokat, értékszabályokat, kulcsdefiniálásokat stb. írja le. Az SQL3 1998/99-ben a rekurzív és objektumorientált adatszerkezetek mellett további relációs műveleteket épít be, mint pl. az outer join, natural join, difference, intersection, megjelenik a catalog és schema koncepció. További adattípusokat határoz meg (dátum típus - igen, csak az SQL3-ban! vö. Csoportok és atomi értékek). [F4335 pp. 173-175.] Az ODMG (Object Database Management Group) szabványok 1993-2003 között az objektumorientált adatbázisokra vonatkozó követelményeket határozzák meg. Botrányos, hogy a tisztán halmazelméleti, ill. relációs algebrai alapokon nyugvó relációs adatbáziskezelés negyven év alatt a mai napig nincs elméletileg teljes értékű módon szabványosítva, és a nincs elméletileg teljes értékű relációs kezelő. A megvalósított, beépített elemek formális követelményei (szintaktika) a legtöbbször nem egységesek. Ugyanakkor a különféle relációs kezelők esetenként igen nagyszámú, a relációs kezelés szempontjából nem létfontosságú, technikai (kényelmi) szolgáltatással felvértezettek. Ezen tarthatatlan helyzetre egyetlen logikus magyarázat kínálkozik: az üzleti szempontok, ezen belül is a profitmaximalizálás túlzott térnyerése. Lásd még (a teljesség igénye nélkül):IBM 3340 direct access storage facility I. IBM.com, helyben itt IBM 3340 direct access storage facility II., IBM.com, helyben itt |
|
|||||||||||||||||||||||||||
VéleményNincs és nem is lehet. |
| impresszum |
