ELEJE Mindennapok Alapfogalmak Történet Relációs kezelés Adatmodellezés Modellezési technikák Fejlesztés Üzemeltetés Biztonság Minőség Jog Etika		Tapasztalatok a mindennapokból Van megoldás? Jogos a kérdés: van-e megoldása ennek a problémának? Igen, van. A megoldás kulcsa az ember, mert "A számítógép olyan, mint a hülyére vert fegyenc, aki mindent megcsinál, amire utasítják. De csak azt" (Neumann János). A megoldás három összetevőből áll. Az egyik, hogy legyen egy megfelelő, jól kipróbált, bevált fejlesztési módszertan, egy olyan általános recept, amelynek alkalmazása biztosítja azt, hogy a fejlesztési folyamat végén jól működő rendszer áll rendelkezésünkre, természetesen (?) megfelelő felhasználói és fejlesztői dokumentációval. Ennek a fejlesztési "recept"-nek elegendően általánosnak kell lennie ahhoz, hogy bármely rendszer fejlesztéséhez fölhasználhassuk, tehát a konkrét feladattól független elemzési és tervezési eljárásokat kell tartalmaznia. Ez nem reménytelen, mivel az információs rendszereknek számos közös vonásuk van, akár az APEH nyilvántartásáról van szó, akár egy nagyvállalat termelésirányítási adatbázisáról stb. A másik összetevő a megfelelő kommunikáció kérdése. Számos probléma forrása, hogy a fejlesztés során a megrendelő és a fejlesztő, a megrendelő és a majdani felhasználó nem kommunikál egymással megfelelően, azaz nem értik meg egymást. Szükséges tehát, hogy a fejlesztés során a kommunikációs nehézségek dacára is meg lehessen teremteni azt az információ-áramlást, amely elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy az elkészült rendszer ne pusztán működőképes legyen, hanem ráadásul azt végezze, amire a megrendelőnek szüksége van. Már az is jelentős javulást eredményezne, ha a megrendelő legalább avval tisztában lenne és pontosan meg is tudná fogalmazni, hogy mire van szüksége. Sajnos még ez sem magától értetődő (olyannyira nem, hogy szakmai körökben közismert karikatúrák tárgya). Jó esetben a módszertan ezt a szempontot is figyelembe veszi, és előírja, hogy a fejlesztési folyamat során mikor, mit, milyen módon kell tisztázni és dokumentálni. Ilyen módszerek szerencsére vannak szép számmal. A szoftverkrízissel a legnagyobb fejlesztők és felhasználók elég korán találkozhattak ahhoz, hogy felismerjék a problémát és a megoldáshoz vezető utat is megtalálják a fejlesztési módszerek kidolgozásában, sőt szabványosításában. Ezen törekvések élén olyan szervezetek álltak, mint a NASA (National Aeronautics and Space Administration - az USA nemzeti űrkutatási hivatala) és a DoD (Department of Defence - az USA védelmi minisztériuma). A harmadik és talán a legfontosabb összetevő a megfelelő szemlélet. Nemcsak arról van itt szó, hogy annak, aki adatbázist akar tervezni, értenie kellene az adatbázisok elméletéhez (is), hanem ennél többről. Egy információs rendszer, egy adatbázis megtervezése során modellt alkotunk, a való világ egy részét próbáljuk meg tükrözni adatokkal és kapcsolataikkal (és ezek kezeléséhez számítógépet használunk). Ha a modell nem jó, akkor biztosan nem lesz jó a rendszer sem, ha a modellalkotás sikeres, akkor az még mindig nem biztosíték a majdani rendszer jóságára. Másképpen mondva a modellalkotás jósága szükséges, de nem elégséges feltétele annak, hogy olyan rendszert alkothassunk, amely a szoftverkrízis kapcsán bemutatott ábra szerinti 2%-ba tartozik, azaz használható. Tudatosítsuk, hogy míg a fejlesztési módszerek általánosíthatók, szabványosíthatók, addig a modellalkotás jórészt intuitív emberi alkotómunka marad, amelynek legfeljebb csak egyes részeit lehet többé-kevésbé gépiesen végezni. Lásd még (a teljesség igénye nélkül): Halassy B.: Az adatbázistervezés alapjai és titkai. IDG Magyarországi Lapkiadó Kft., Budapest, 1995. Halassy Béla dr.: Ember - információ - rendszer. IDG Magyarországi Lapkiadó Vállalat, Budapest, 1996. Halassy Béla: Adatmodellezés. Nemzeti Tankönyvkiadó Rt., Budapest, 2002. http://www.iit.uni-miskolc.hu/~ficsor/sweng/sweng60/sweng60.html helyben itt
		Vélemény Nincs és nem is lehet.

impresszum