|
|
AdatmodellezésAlapfogalmakAzonosítás, azonosítóAz egyedeknek vannak olyan jellemző tulajdonságaik, amelyek az egyedeket képviselik, helyettesítik az ismeretközlés során. Ezek az ún. elválaszthatatlan tulajdonságok. Enélkül az információcsere lehetetlen volna. Ahhoz ugyanis, hogy valamiről - bármiről - ismeretet adjunk át valaki másnak, egyértelműen meg kell mondanunk, hogy miről is van szó. Ez két dolog meghatározását jelenti. Egyrészt meg kell adnunk, hogy a kérdéses valami mely jelenségcsoportba tartozik (pl. író vagy utca), másrészt pedig a csoporton (egyedtípuson) belül kell pontosan meghatározni a csoport szóban forgó elemét (egyed-előfordulást, pl. Wass Albert). Az azonosítás az egyed-előfordulás egyértelmű megjelölése. Az azonosítás módja jó esetben név szerinti (nominális), amikoris megadjuk a tulajdonságot és annak konkrét értékét. „Körözzük az ABC-123 rendszámú gépkocsit..." A rendszám a hivatkozási alapul szolgáló általános jellemző, tulajdonság, míg az ABC-123 annak konkrét értéke. Ha több kocsi is létezhetne azonos rendszámmal, akkor a rendszám nem lehetne a kijelölés eszköze. Az esetek többségében nincs mód a kényelmes, név szerinti azonosításra, egyszerűen nem létezik olyan természetes, „vele született" tulajdonsága a jelenségcsoportnak, amely eleget tenne annak a követelménynek, hogy a csoport bármely elemére különbözik az értéke. Ekkor két út áll előttünk: az egyik egy mesterséges tulajdonság alkotása (ilyenek pl. az adó-, taj-, számla-, útlevél- stb. számok). A másik lehetőség pedig az, hogy addig bővítjük a nem egyedi tartalmú tulajdonságainak és azok értékének fölsorolását, amíg ezek kombináicója már egyértelműen meghatározza, hogy a jelenségcsoport mely eleméről is van szó: - Uram! A késemért jöttem! Ez utóbbi módszer a leíró (deszkriptív) azonosítás. Nem túl szerencsés, mert igen terjengős lehet. A mindennapi életben gyakran használjuk, alkalomszerűen és sokszor redundánsan. Információs rendszerek, adatbázisok esetében az az előnyös, ha azonosításra egyértelmű és minimális hivatkozást használunk, ez az egyedtípus azonosítója: Az egyedtípus azonosítója az egyedtípus azon tulajdonságtípusa vagy tulajdonságtípus-kombinációja, amely minden egyed-előfordulásra eltérő értékű, vagyis azokkal kölcsönösen egyértelmű viszonyban van. Evvel elméletileg megoldottuk az egyértelmű megjelölés, az azonosítás problémáját. A gyakorlatban azonban nem ilyen egyszerű a helyzet. Ha nincs egyértelmű és természetes azonosítónk - márpedig többnyire nincs -, akkor vagy megjegyezhetetlen mesterségeseket kell alkalmazni, vagy a terjedelmes deszkriptív azonosítást alkalmazhatjuk. Ez esetben nemcsak avval a problémával kell szembenéznünk, hogy pl. a „név + születési hely+születési idő + anyja neve" kombináció meglehetősen terjedelmes, hanem avval is, hogy ezt esetenként ugyanúgy, hibátlanul kell(ene) leírni, vagy optikai karakterfelismerés útján beolvasni. Mi a helyzet akkor, ha egy egyedtípusnak több olyan tulajdonságtípusa is van, amely a fenti meghatározás szerint azonosító lehetne? Ezeket a tulajdonságtípusokat kulcsjelölteknek (candidate keys) nevezzük. Az ezek közül kiválasztott azonosító az elsődleges kulcs (primary key). Az azonosítónak ki nem választott kulcsjelöltek az alternáló kulcsok. Az azonosító tulajdonságtípusra a következő - részben értelemszerű, részben megállapodásszerű - feltételek vonatkoznak: 1. Minden egyedtípusnak kell legyen azonosítója. 2. Az azonosító értéke egyetlen egyed-előfordulásban sem lehet üres vagy ismeretlen. 3. Minden egyedtípusnak csak egy azonosító tulajdonságtípusa lehet. 4. Ugyanaz a tulajdonságtípus csak egyetlen egyedtípusnak lehet az azonosítója. Lásd még (a teljesség igénye nélkül):Halassy Béla dr.: Az adatbázistervezés alapjai és titkai. IDG Magyarországi Lapkiadó Kft., Budapest, 1995. pp. 6-8. Rejtő Jenő: Piszkos Fred, a kapitány. Magvető, Budapest, 1958. A Magyar Elektronikus Könyvtár állományában; helyben itt. |
|
|||||||||||||||||||||||||||
VéleményNincs és nem is lehet. |
| impresszum |
