A személyi számítógépek megjelenése

1974-ben (más források szerint 1975-ben) egy Micro Instrumentation Telemetry Systems (MITS) nevű cég Albuquerque-ben (New Mexico) piacra dobta az Altair 8800 nevű személyi számítógépet egy összeszereletlen készlet formájában. A készlet nem egészen 400 dollárba került. Az információ bevitelére a gépnek nem billentyűzete volt, hanem csak egy kapcsolótáblája. Ez volt az első, kimondottan személyes felhasználásra tervezett asztali számítógép. Igaz ugyan, hogy az Altair kapacitása 1%-a sem volt a Hewlett-Packard 1991-ben kiadott, egy tenyérben elférő számítógépének, de ez a gép indította el a számítógépes elektronika máig tartó forradalmát.

A mikroszámítógép-készlet iránt hirtelen olyan nagy kereslet alakult ki, amire senki sem számított. Számtalan kis cég alakult az új piac igényeinek kielégítésére. Az első nagyobb elektronikai cég, amely belekezdett személyi számítógépek gyártásába és árusításába, a Tandy Corporation (Radio Shack) volt. Ők 1977-ben kezdték árusítani számítógépüket, amellyel hamarosan uralkodóvá váltak a piacon. Gépüknek két vonzó tulajdonsága volt: egy billentyűzet és egy katódsugárcsöves monitor. A gép népszerűségéhez az is hozzájárult, hogy programozni lehetett és a felhasználó mágneskazettákon tárolni tudta az információt.

Sok hardvergyártó kezdett ezután kész személyi számítógépeket árulni, a szoftverfejlesztők pedig olyan programok készítésétbe fogtak, amelyekkel ezek a számítógépek alkalmasak voltak szövegszerkesztésre, adatfeldolgozásra és rajzolásra.

Nem sokkal a Tandy számítógépének megjelenése után két mérnök-programozó (Stephen Wozniak és Steven Jobs) Apple Computers néven alapított egy számítógépgyártó céget. Az első Apple számítógépet 1977-ben adták el. A számítógépeiken alkalmazott újítások között volt a kiterjesztett memória, az adatok és programok tárolására szolgáló olcsó lemezmeghajtó és a színes grafika. Az Apple lett az Egyesült Államok történelmének leggyorsabban növekvő cége. Az ő sikerük is sokaknak ösztönzést jelentett, hogy ezen a területen próbálkozzanak. Az évtized végére a személyi számítógépes piac teljesen kialakult.

1979-ben jelent meg a VisiCalc, az első táblázatkezelő program. Ezzel már a programozásban gyakorlatilag teljesen járatlan emberek is komoly és összetett problémák megoldására tudták a számítógépet használni. Igen fontos tényező volt a mikroszámítógépek robbanásszerű elterjedésében.

1981-ben az IBM piacra dobta saját mikroszámítógépét, az IBM PC-t. Bár nem használta fel a legújabb technológiákat, a PC mérföldkővé vált a számítástechnikában. Bebizonyította, hogy a mikroszámítógép nemcsak egy divatos irányzat, hanem az üzleti élet szükséges eszköze. További érdeme,hogy olyan operációs rendszert használt (DOS), amely hozzáférhető volt a többi számítógépgyártó cég számára is, és így a piac szabványosodásához vezetett.

Ugyancsak 1981-ben készítette el Adam Osborne az első hordozható mikroszámítógépet, az Osborne 1-et. A gép súlya kb. 11 kg volt, a memóriája 64 kB kapacitású és 1.795 dollárért árulták.

A személyi számítógép olyan olcsó, hogy egy magánszemély is könnyűszerrel megveheti. Ráadásul minél többet vesznek belőle, annál olcsóbb, hiszen a nagy sorozatú gyártás minden termék árát leviszi. Beindult egy olyan folyamat, ami a mai napig tart: olcsóbban lehtett számítógépeket előállítani, ezért olyan helyeken is kifizetődő volt az alkalmazásuk, ahol korábban nem. Ezért sok számítógépet lehetett eladni, több mikroprocesszort kellett gyártani, így a számítógép még olcsóbb lett. Ezért még több helyen lehetett használni, ezért még többet gyártottak, ezért még olcsóbb lett, és így tovább.