A római számírás eredete nem tisztázott. A kis értékű számjegyek akár a rovásfák utódainak is tekinthetők. Valószínűnek látszik az etruszk eredet is. Nem az általunk is ismert formájuk volt mindig a számjegyeknek.

A nagy számok írására is voltak jeleik a rómaiaknak, bár ezek nem váltak egységessé. A római köztársaság korának vége felé jelent meg a számok fölé húzott vízszintes vonal, ami a szám ezerszeresét jelentette. A számok leírásában a kivonásos mód nem volt általános, pl. a 400 előfordul az általunk is ismert CD alakban, de a CCCC alakban is. Vannak nyomai a szorzásos elvnek is, pl. XCII·M jelentése 92 000.