Mikroprogramozás
A mikroprogramozás ötlete Maurice V. Wilkestől származik még 1951-ből, és több első és második generációs számítógépben is alkalmazták. Igazi elterjedése azonban az IBM 360-as gépcsaláddal történt meg, ennek kisebb modelljei mikroprogramozottak voltak.
Mikroprogramozott gépeknél a processzor által végrehajtandó egy gépi kódú utasítást nem közvetlenül, egy lépésben dolgozza fel a CPU. Ehelyett úgynevezett mikroutasítások egy sorozatát, egy mikroprogramot olvas be egy speciális tárolóból, és ennek utasításait értelmezi és hajtja végre közvetlenül a hardver. Ezek a mikroutasítások a CPU-n belül (regiszterek között) végrehajtandó mikroműveleteket írnak általában elő. Kívülről nézve a processzor továbbra is úgy viselkedik, mintha az eredeti utasítást közvetlenül egy lépésben a hardver hajtaná végre.
A mikroprogramozás nagymértékben megnöveli a gépek rugalmasságát. A mikroprogramtár kicserélésével egész egyszerűen megváltozik a gép utasításkészlete. Így az is megvalósítható, hogy egy másik gép gépi kódját közvetlenül végrehajtsa, emulálja a másik gép működését. A hardver és a szoftver közötti ilyen szoros kapcsolat és kölcsönhatás miatt a mikroprogramokat firmware-nek is szokták nevezni.