Analóg számítógépek a XX. század elején

Analóg számítógépeket a XX. sz. elején kezdtek építeni. A korai modellek tengelyek és fogaskerekek megfelelő mértékben történő elforgatásával számoltak. Ezekkel a gépekkel olyan egyenletek numerikus megoldásait számolták, amelyeket semmiféle más módon nem tudtak megoldani.

1910-ben ötismeretlenes lineáris egyenletrendszer megoldására készített számítógépet Josef Nowak.

1914-ben Udo Knorr a vasút számára elkészítette az első menetrendkészítő diagráfot. A készülék egy-egy vasútvonal mentén kiszámította a menetsebességet és a menetidőt a vasútvonal profiljának, a mozdony típusának és a szállított teher súlyának függvényében. Az eszköz javított változatát Németországban az 1970-es évekig használták.

Mindkét világháborúban használtak bonyolult felépítésű mechanikus, majd később elektromos lőelemképzőket a tengeralattjárókon a torpedók, a repülőkön a bombák célzásához, valamint mozgó célok követésére. A ballisztikus egyenleteket analóg módon oldották meg, mivel ez a módszer azonnal szolgáltatta az eredményt. Egy másik rendszert a Mississippi tavaszi áradásának előrejelzéséhez használtak.

1923-ban a Zeiss elkészíti az első planetárium-berendezést.

1930-ban Vannevar Bush és kollégái a Massachusettes Institute of Technology-nél (MIT) elkészítették differenciálanalizátor nevű készüléküket, amit egyszerűbb differenciálegyenletek megoldására használtak. Ez volt az első univerzális analóg számítógép. A készülék 0,1% pontossággal dolgozott és évtizedekig konkurencia nélkül uralta a piacot.