Az ötödik generáció

Japánban egy 1981 októberében tartott konferencián jelentettek be egy új állami kutatási tervet. A japán kormány 1982 áprilisában megalakította az Institute for New Generation Computer Technology (ICOT) nevű intézményt a számítástechnikai kutatások végzésére, egész pontosan az FGCS (Fifth Generation Computer Systems) projekt vezetésére. Sok ezer mérnököt foglalkoztattak Tokió külvárosában a munkán. Ennek az új—szerintük az ötödik—generációnak fontos alkotórésze lesz a mesterséges intelligencia, a szakértői rendszerek, a szimbólumokkal való műveletvégzés. Intelligens számítógép létrehozása a cél, amelyik lát, hall, beszél és gondolkodik. Képes asszociálni, tanulni, következtetéseket levonni és dönteni. Hardver oldalról ennek az előfeltételét a párhuzamos feldolgozásban látják.

A japánok a munkát 10 évre tervezték. Az első három év feladata a tervek szerint egy PROLOG nyelvű olcsó személyi munkaállomás kidolgozása, ami több ezer objektumból és több ezer szabályból álló tudásbázist tud kezelni, másodpercenként mintegy egymillió logikai következtetést (logical inferences per second, LIPS) tud levonni. Ebből a gépből aztán egy éven belül kereskedelmi terméknek kell születni.

A következő, 4 éves időszak a kisérletezésé és a rendszerintegráció első lépéseié. A párhuzamos feldolgozás fő problémáit is ezekben az években kellett megoldani.

Az utolsó három évet a végső prototípus megépítésére és a további rendszerintegrálásra tervezték.

Az eredményt az 1990-es évek elejére várták: egy olyan gépet, amelynek sebessége egymillió-egymilliárd LIPS, a tudása több tízezer következtetési szabályt és több százmillió objektumot foglal magába (ez utóbbi nagyjából az Encyclopaedia Britannica ismeretanyaga), megérti a köznapi nyelven beszélt és írott szöveget és értelmezni tudja a grafikus adatbevitelt.

A fejlesztést 1993 márciusában zárták le és sikeresnek értékelték. Értékelésük szerint létrehozták az ötödik generációs számítógép prototípusát és létrehozták a gyártásához szükséges technológiát. Ez a prototípus a világ leggyorsabb és legnagyobb olyan számítógéprendszere, amely tudásalapú információfeldolgozásra képes.

A gép “lelkét” a párhuramos következtető gépek (parallel inference machine, PIM) alkotják. Ezeknek a PIM-eknek a programozására kifejlesztették az igen termelékeny KL1 nevű párhuzamos logikai nyelvet. Elkészítették a párhuzamos folyamatok követésére és a bennük való hibakeresésre szolgáló eszközöket is. Ebben a programozási környezetben különböző alkalmazásokat is kifejlesztettek.

Az FGCS projekt után 1993-ban egy új kétéves FGCS Follow-on Project nevű kutatásba kezdtek. Ennek célja a KL1 programozási környezet és több ezzel készült programrendszer átültetése volt UNIX alapú soros és párhuzamos működésű számítógépekre. Ezzel az volt a céljuk, hogy az elért eredményeiket elterjesszék.

Az FGCS keretében kifejlesztett főbb programrendszereket nyilvánosságra hozták ICOT Free Software (IFS) néven, az Interneten kereszül hozzá lehet férni.

1995-ben az új kutatómunka is sikeresen zárult. Ekkor, 13 éves kutatómunka után felszámolták az ICOT-ot. Az elért eredményeket a Japan Information Processing Development Center (JIPDEC) gondozza tovább.