Több számítógépben is igen nagy feldolgozási sebességet értek el pipeline processzorok alkalmazásával. Ilyen volt pl. a CDC STAR-100 (STring ARray computer) vagy a Texas Instruments által gyártott ASC (Advanced Scientific Computer). Másik említésre méltó szuperszámítógép az ILLIAC IV (ILLInois Automatic Computer). Ennek 64 db, egyidejű működésre képes aritmetikai-logikai egysége volt (itt ezeket feldolgozó elemeknek hívták), amiket egy közös vezérlő egység felügyelt. 1972-ben az Ames Research Center kezdte használni az ILLIAC IV szuperszámítógépet aerodinamikai problémák megoldására.

A szuperszámítógépekkel ellentétes irányzat volt az 1960-as évek közepén a miniszámítógépek tömeges előállítása. A miniszámítógépek gyökerei az MIT-en 1963-ban előállított LINC (Laboratory Instrument Computer) nevű gépig nyúlnak vissza. Ez a gép nagymértékben befolyásolta a PDP (Programmed Data Processor) gépcsalád tervezését a DEC-nél (Digital Equipment Corporation). Az 1963 novemberében megjelenő PDP-1 (más forrás szerint PDP-5) volt az első kereskedelmi forgalomban kapható miniszámítógép. Ezt a gépet 1965-ben váltotta fel az igen sikeres PDP-8. Ezekkel az olcsó gépekkel a számítástechnika kisebb cégek számára is elérhetővé vált, egy új piaci szegmens nyílt meg. Lehetővé vált dedikált, állandóan csak egy feladat megoldására (például gyártásvezérlésre) szolgáló számítógépek alkalmazása is.

Mérföldkőnek számít a Gene Amdahl tervei szerint készült IBM System/360-as megjelenése 1965-ben (már 1964-ben bejelentették, de csak 1965-ben szállították először). Ez egy egész gépcsalád volt, amit eleve úgy terveztek, hogy a számítástechnikai teljesítmény széles skáláját átölelje. A család hat különböző teljesítményű modellből állt. Ezek egymással kompatibilisek voltak mind a hardver, mind a szoftver terén. Így megtehette azt egy cég, hogy a legolcsóbb olyan modellt vásárolja meg, ami éppen megfelelt pillanatnyi igényeinek, és később az igények növekedésével bővítette a memóriát, nagyobb teljesítményűre cserélte a gépet vagy még több perifériát adott hozzá. A már kész programjait azonban változatlanul használhatta az új gépen is, legfeljebb a futásidő és a memóriaigény változott.

Több szempontból is a korszak legnagyobb hatású számítógépe volt az IBM 360-as, sok jellegzetessége gyakorlatilag szabvánnyá vált a számítógépiparban. E gép felépítéséről a későbbiekben még részletesen lesz szó.

1969-ben ennél a gépcsaládnál választották szét először a hardvert és a szoftvert: külön tételként jelentek meg számlázáskor (ez tovább növelte a szoftver jelentőségét) és nem volt kötelező együtt megvásárolni őket. Ezt a politikát a többi cég is átvette. A számítógépek eladása nemcsak egy működő gép átadását jelentette ezután, hanem hardverből, szoftverből, oktatásból, karbantartásból, konzultációból álló komplex szolgáltatás értékesítését.