A korszak fontosabb eseményei

1953-ban építi meg a MIT (Massachusettes Institute of Technology) kísérleti jelleggel az első teljesen tranzisztorizált számítógépet, a TX-0-t.

1955-ben Jay W. Forrester a MIT-nél kidolgozza a ferritgyűrűs memóriát, a második és harmadik generációs gépek jellegzetes operatív tárát.

1954-1957 között dolgozzák ki az amerikai John Backus, az IBM munkatársa vezetésével a FORTRAN nyelvet.

Az 1950-es évek közepén építették az első különlegesen nagy és különlegesen gyors számítógépeket, népszerű nevükön a szuperszámítógépeket. Az elsők között volt a UNIVAC által épített LARC (Livermore Atomic Research Computer) és az IBM által készített Stretch (hivatalos nevén 7030). Ezeknél a gépeknél több olyan technikai megoldást vezettek be, amivel a számítógép tényleges, effektív sebességét növelni lehetett. Az egyik alapvető megoldás az egyidőben végrehajtható tevékenységek számának növelése volt. A legjelentősebb megoldást a párhuzamos feldolgozási (parallel processing) technikák jelentették. Ez a hardverben is jelentkezett (egy utasítás végrehajtása közben már kiolvasták a következő utasítást a memóriából, több aritmetikai-logikai egységet és utasításpuffert alkalmaztak, a memóriát átlapoltan használták, stb.), de a szoftverben is (multiprogramozás, időosztásos rendszer). Az ilyen rendszerek felügyeletére már fejlettebb operációs rendszer is kellett. Üzleti szempontból sem a LARC, sem a Stretch nem volt sikeres, de komoly hatásuk volt a későbbi számítógépekre.

1957-ben megalakul a Control Data Corporation (CDC) azzal a céllal, hogy a Seymour Cray által tervezett számítógépeket gyártsa. A Model 1604 az első tranzisztorizált számítógépek egyike volt.

1958-ban elkészül az ALGOL programozási nyelv definíciójának első változata.

1959-ben készíti el a Radio Corporation of America az RCA 501-es számítógépet. Egyes források szerint ez volt a világ első teljesen tranzisztorizált számítógépe.

1960-ban publikálják a COBOL első változatát.

Új címzési megoldás a verem (stack) használata. 1963-ban került forgalomba az English Electric által gyártott KDF-9 és a Borroughs által gyártott B5000. Mindkettőnél a verem tetején lévő adatokkal dolgoztak az utasítások és az eredményt is a verem tetejére rakták, tehát nem volt szükség cím megadására magában az utasításban. A B5000-nél a verem felső két szava gyors regiszter volt a CPU-ban, a többi része viszont az operatív tárban helyezkedett el. A verem kezeléséhez újfajta utasítások kellettek: a PUSH egy operatív tárban lévő szót a verem tetejére helyezett, a POP pedig a verem tetején lévő szót írta ki a memóriába. A verem használatával bizonyos aritmetikai feladatok programozása leegyszerűsödött (legalábbis gépi kódban vagy assembly nyelven) és a végrehajtása is felgyorsult. További előny a szubrutinhívások, kiváltképp a rekurzív hívások és az ilyenkor szükséges paraméterátadások egyszerűsödése.

Megjelentek a valós idejű operációs rendszerek első példányai is. Az amerikai Betlehem Steel nevű cég az elsők egyikeként használt valós idejű rendszert a készletkezelésre és a termelés vezérlésére. Az American Airlines 1964-ben kezdett valós idejű helyfoglalási rendszert használni.