A korszak egyéb eredményei

A nyomtatott áramköröket (NYÁK) a második világháború alatt fejlesztette ki az USA-ban a National Institute of Standards and Technology, eredetileg tüzérségi lövedékek gyújtószerkezetében való felhasználásra. Később azonban széles körben elterjedtek, és szinte minden elektronikus eszközben – így a számítógépekben is – ilyen lapra szerelték az alkatrészeket.

1947-ben építette Wallace Eckert az IBM megbízásából a SSEC (Selective Sequence Electronic Calculator) nevű számítógépet hidrodinamikai problémák megoldására. A gép tízes számrendszerben dolgozott, 12 500 elektroncsövet és 21 400 relét tartalmazott. A programot lyukkártyák tárolták.

1949-ben a cambridge-i egyetemen üzembe helyezték az EDSAC-ot (Electronic Delay Storage Automatic Calculator). Neuman elveinek felhasználásával építette M. V. Wilkes, és néhány hónappal az EDVAC előtt elkészült. Úgyhogy befejezését tekintve ez volt az első tárolt programú számítógép. Az összeadás ideje 70 ms, a szorzás ideje 8,5 ms, a tároló kapacitása 512 szó. Más forrás szerint az EDSAC a Harvard Egyetemen készült.

1950-ben készült el a Mark III., a relés számítógépeknél már említett Mark I utóda. Ez a gép már — elődeitől eltérően — elektroncsövekből épült fel.

Ugyancsak 1950-ben jelennek meg először képernyőn a számítógépes műveletek eredményei az amerikai légiellenőrzési szolgálat egyik félautomata földi állomásán.

Angliában is megkezdődik 1951-ben a számítógépek sorozatgyártása (Ferranti Mark I).

1952-ben készül el Moszkvában a MESM és BESZM, az első két szovjet számítógép. Ezeket követi 1953-ban a Sztrela. A BESZM-nek 1024 szavas elektroncsöves belső és 5120 szavas mágnesdobos külső tára volt. A Sztrelához már 200 kilószavas mágnesszalagos tár is tartozott.

1950 és 1952 között építették meg az amerikai haditengerészet és a MIT Digital Computer Lab-jének emberei a Whirlwind nevű csöves számítógépet. Ennek már volt öndiagnosztikai szolgáltatása. Másodpercenként 50.000 műveletet hajtott végre, de csak kb. 85%-os pontossággal dolgozott.

1952-ben jelenik meg az első tárolt programú IBM-számítógép, az IBM-701. Ez a gép volt a hosszú 700-as sorozat első tagja. A gépnek katódsugárcsöves (elektrosztatikus) memóriája volt, háttértárként mágnesdobot és mágnesszalagot használt (lásd az alábbi ábrát).

 

 

1954-ben alkalmaznak először elektronikus számítógépeket üzleti célra (IBM). Ugyanebben az évben jelenik meg az első nagy sorozatban gyártott számítógép, az IBM 650. 2200 darabot gyártanak belőle. Ennek a gépnek mágnesdobos tára volt, lyukkártyát használtak inputra és outputra (lásd az alábbi ábrát).

1955 februárjában kezdi az IBM szállítani első kimondottan üzleti számítógépét, az IBM 752-t. Ez a UNIVAC komoly vetélytársának bizonyult: 1956 augusztusára az IBM-nek már 76 installált gépe és 193 megrendelése van, míg a UNIVAC-nak 46 installált gépe és 65 megrendelése. 1956 végére az IBM előnye tovább nő. Az előretörés oka azonban nem a gépek közötti tényleges különbség, hanem az IBM kiváló eladási stratégiája.

1955-ben érik el az elektroncsöves számítógépek legnagyobb fejlettségüket. Az IBM NORC a szorzást 31 m s alatt végzi el.