A jelen kutatás átfogó célja annak feltárása, hogy az autonóm járművek műszaki fejlődése és katonai alkalmazása milyen elméleti, rendszerszintű és humán tényezők mentén értelmezhető, valamint milyen korlátok és kockázatok határozzák meg ezen technológiák gyakorlati alkalmazhatóságát. A kutatás ezen belül az alábbi konkrét célkitűzések mentén strukturálódik: Az autonóm járművek automatizálási szintjeinek katonai értelmezése. A kutatás célja annak vizsgálata, hogy a polgári közlekedésben kialakított SAE 0–5 automatizálási szintek milyen mértékben alkalmasak a katonai autonóm rendszerek leírására, különös tekintettel az autonómia mértékére, az emberi felügyelet szerepére és a döntési felelősség megoszlására. Az autonóm járművek műszaki architektúrájából fakadó rendszerszintű kockázatok azonosítása. A kutatás célja az autonóm rendszerek szenzoros, adatfeldolgozási, döntéshozatali és kommunikációs rétegeiből eredő műszaki és működési kockázatok feltárása, különös figyelemmel a katonai környezetben megjelenő extrém és ellenséges hatásokra. Az ember–gép együttműködés szerepének elemzése katonai autonóm rendszerekben. A kutatás célja annak feltárása, hogy az autonóm rendszerek különböző autonómiaszintjei miként alakítják át az emberi szerepeket, a felügyelet formáit és a döntési felelősséget a katonai műveletek során. Az autonóm katonai rendszerek alkalmazását befolyásoló bizalmi és elfogadottsági tényezők vizsgálata. A kutatás célja a technológiai kockázatészlelés, a megbízhatóság és az intézményi bizalom szerepének elemzése az autonóm katonai járművek alkalmazásának megítélésében. Integrált elméleti keret kialakítása autonóm katonai járművek értelmezéséhez. A kutatás összegző célja egy olyan multidiszciplináris elméleti keret megalkotása, amely egységes módon képes kezelni az autonóm járművek műszaki, humán, kockázati és katonai alkalmazási aspektusait, és alapot biztosít további empirikus kutatások számára.

A kutatás módszertanilag kvalitatív, elméletvezérelt megközelítést alkalmaz, amely több egymásra épülő elemzési szintet integrál. Az autonóm járművek és katonai autonóm rendszerek vizsgálata során elsődlegesen szakirodalom-alapú elemzésre kerül sor, amely magában foglalja a nemzetközi autonóm járművekkel, katonai technológiákkal és kockázatelemzéssel foglalkozó publikációk rendszerezett feldolgozását. A kutatás a műszaki és rendszerszintű összefüggések feltárására funkcionális bontáson és rendszerszemléletű elemzésen alapul, amely lehetővé teszi az autonóm járművek fő alrendszereinek (érzékelés, döntéshozatal, kommunikáció, felügyelet) elkülönített és integrált vizsgálatát. Az ember–gép együttműködés elemzése során a kutatás elméleti modellalkotást és fogalmi szintézist alkalmaz, különös tekintettel a human-in-the-loop és human-on-the-loop megközelítésekre. A társadalmi és intézményi elfogadottság vizsgálata szekunder empirikus elemzésen alapul, amely a korábbi attitűd- és kockázatészlelési kutatások eredményeit értelmezi új elméleti keretben. A kutatás végső szakaszában az egyes elemzési szintek eredményei szintetizáló elméleti elemzés révén kerülnek integrálásra, amely lehetővé teszi egy koherens, átfogó értelmezési keret kialakítását.