A kutatás átfogó célja az oktatási innovációk vizsgálata a felsőoktatásban mint komplex pedagógiai és technológiai rendszerekben. A vizsgálat középpontjában az áll, hogy az e-learning környezetek, a mesterséges intelligencián alapuló megoldások, valamint a folyamatos számonkérés miként alakítják át az egyetemi oktatás tanítási, tanulási és értékelési folyamatait. A kutatás az alábbi konkrét célkitűzések mentén strukturálódik: Az e-learning rendszerek szerepének vizsgálata a felsőoktatásban. A kutatás célja annak elemzése, hogy a tanulásmenedzsment rendszerek (LMS), az online oktatási platformok és a blended learning megoldások milyen módon támogatják vagy alakítják át a hagyományos egyetemi oktatási gyakorlatokat, különös tekintettel a hozzáférhetőségre, a rugalmasságra és a hallgatói bevonódásra. A mesterséges intelligencia hatásának elemzése az oktatási folyamatokra. A kutatás célja annak feltárása, hogy az MI-alapú eszközök – például adaptív tanulási rendszerek, automatizált visszajelzés, tanulási analitika és MI-támogatott tartalomkészítés – hogyan befolyásolják az oktatástervezést, a hallgatói támogatást és a tanulmányi teljesítményt az egyetemi környezetben. A folyamatos számonkérés mint oktatási innováció vizsgálata. A kutatás célja annak elemzése, hogy a hagyományos, nagy téttel bíró vizsgák részleges vagy teljes kiváltása folyamatos számonkérési formákkal (online tesztek, formatív értékelés, automatizált értékelési megoldások) milyen hatással van a tanulási eredményekre, a hallgatói motivációra és a tanulási folyamat szabályozására. Az oktatási innovációk elfogadottságát befolyásoló hallgatói és oktatói tényezők feltárása. A kutatás célja annak vizsgálata, hogy a bizalom, az észlelt hasznosság, a terhelés és az értékelés igazságosságának megítélése miként befolyásolja az e-learning, az MI-alapú eszközök és a folyamatos számonkérés elfogadását és hatékony alkalmazását az egyetemi oktatásban. Integrált elméleti keret kialakítása az oktatási innovációk elemzéséhez. A kutatás összegző célja egy olyan átfogó, elméleti keret megalkotása, amely egységes módon képes kezelni az oktatási innovációk technológiai, pedagógiai és szervezeti dimenzióit, és megalapozza a későbbi empirikus vizsgálatokat a felsőoktatás területén.

A kutatás kvalitatív, elméletvezérelt módszertani megközelítést alkalmaz, amely több egymásra épülő elemzési szintet integrál. A vizsgálat elsődlegesen szisztematikus szakirodalmi elemzésre épül, amely a felsőoktatási e-learning, az oktatástechnológia, a mesterséges intelligencia oktatási alkalmazásai és az értékeléselmélet nemzetközi szakirodalmát dolgozza fel. Az oktatási innovációk rendszerszintű értelmezéséhez a kutatás rendszerszemléletű elemzést alkalmaz, amely az oktatási környezet technológiai infrastruktúráját, a pedagógiai tervezést és az intézményi gyakorlatokat egymással kölcsönhatásban vizsgálja. Ez lehetővé teszi az e-learning platformok, az MI-alapú eszközök és a számonkérési mechanizmusok összekapcsolt elemzését. A folyamatos számonkérés és az MI-támogatott tanulás vizsgálata során a kutatás fogalmi modellalkotásra és pedagógiai elméleti szintézisre támaszkodik, különös tekintettel a konstruktivista tanuláselméletekre, a formatív értékelés elveire és a tanulási analitika megközelítéseire. A hallgatói és oktatói attitűdök elemzése szekunder empirikus elemzésen alapul, korábbi felsőoktatási kérdőíves és esettanulmányos kutatások eredményeinek értelmezésével. A kutatás záró szakaszában integráló elméleti szintézis valósul meg, amely az egyes elemzési szintek eredményeit egységes keretbe rendezi. Ez az elméleti keret alapot biztosít a felsőoktatási oktatási innovációk hatásvizsgálatához és hosszú távú értékeléséhez.